Egyszer nagyon régen hallottam ezt a hasonlatot, és már nem is emlékszem, hol vagy kitől… de ma az eszembe villant és elgondolkoztam rajta. Milyen találó!
A dúla is, a serpa is segítők.
Jól ismerik az utat, amit bejársz, de Te mégy elöl, csupán követnek Téged. Mindketten tanúi annak, hogy előtted már többen megmászták a hegyet, aminek nekiveselkedsz, tudják, hogy lehetséges és hisznek benned, hogy Te is képes vagy felérni a csúcsra! Mélyen tisztelik a természetet és annak erejét, és bármely viszontagság jöjjön, kitartanak melletted.
A serpa egy-egy elágazásnál útmutatással segít, javaslatokat tesz, merre és hogyan lenne könnyebb haladni, de Te vagy a főnök. A dúla is útbaigazít, ha kérdéseid vannak, de Neked kell döntened, merre veszed az irányt, melyik ösvény vagy megoldás a legszimpatikusabb. Mindketten kísérnek és támogatnak az úton, amit magad választottál!
A kép forrása: Etsy by FORTHELOVECO
A serpa leveszi rólad a legnagyobb súlyokat, s maga viszi azokat, de a Te hátizsákodban maradnak a legfontosabb, nélkülözhetetlen dolgok, eszközök amik a túléléshez kellenek! A dúla segít lehámozni sokféle terhet, aggodalmat, nehéz érzést, amit feleslegesen cipelsz, így könnyebb szívvel indulhatsz neki az utadnak, a legnehezebb időszakban kényelmesebbé teszi számodra a környezeted vagy a testhelyzeted, de a kitartásod, a lelked, a belső erőforrásaid benned vannak! Mert van, ahová már a serpa vagy a dúla sem tud veled tartani, van, ahová Neked egyedül kell alámerülni, vagy éppen felküzdeni magad!
Írta: Mészáros Eszter, pszichológus, dúla