Bár Anett szíve szerint otthon szerette volna világra hozni a babáját, a párja ezt az utat nem érezte magáénak, így végül a kórházi szülést választották.
Ugyanakkor mintha Lóri számára az intézményi környezet sem lett volna igazán komfortos, hiszen nem minden esetben viselte jól a várandósság alatti vizsgálatokat, egy ultrahangozás alkalmával pedig elájult. Anett azért is szeretett volna dúlát maga mellé, hogy ha eljön egy pont a vajúdás alatt, amikor a férje inkább kimenne, ebben meglegyen a szabadsága – annál is inkább, hiszen így Anett sem maradna egyedül. Megerősítettem őket abban, hogy mindkettőjüket fogom tudni segíteni a szülőszobán. Együtt készültek a szülésre és ketten jöttek a konzultációkra is, ahol arról is szó esett, hogy milyen módokon támogathatják az apák az anyákat a vajúdás óráiban.
Végül amikor eljött az idő, Lóri fantasztikus társa, igazi támasza volt Anettnek. Végig kitartott mellette, megtartotta a súlyát, amikor Anett beleguggolt a fájásokba, biztatta a mélypontok alatt, bókolt neki, ölelte. Mindenben vele volt! Igazi jó csapatot alkottunk Lórival és a szülésznővel együtt, és bár nem volt könnyű szülés, Anett emberfeletti erővel küzdött és végül Kende baba természetes úton megszületett.
Öröm volt látni, ahogy a támogató közegben mind Lóri, mind Anett a legmélyebb erőforrásaikat és az egymás iránt érzett szeretetüket mozgósítva együtt élik át a csodát, amit teremtettek!
Folytatása következik holnap!
Írta: Nyitrai Eszter pszichológus, dúla, perinatális szaktanácsadó
(A szüléstörténetek minden esetben a szülők engedélyével és egyeztetés szerint eredeti vagy más nevekkel, esetleg név nélkül kerülnek ki az oldalamra.)