Az anyával császármetszés utáni hüvelyi szülésre készültünk és azért szeretett volna dúlát, mert úgy érezte, fontos, hogy, mindent megtegyen a sikeres természetes szülésért – amihez fájdalomcsillapítót nem kaphatott. Sokat olvasott, autogén tréningezett, és megkeresett engem. Ő így érezte teljesnek a felkészülést, illetve a párja bár vacillált, mégis inkább arra hajlott, hogy nem szeretne bent lenni.
Az anya kissé csalódott volt, mert úgy érezte, hogy a szülés családi esemény és szerette volna így is megélni. Nagyot nevettünk, amikor rámutattam, hogy bizonyos értelemben mégis családi eseménnyé tette azzal, hogy a választott orvosa és szülésznője egy házaspár lett. Úgy érezte, az is kellemes egymásra rezgés a számára kettőnkben, hogy a kiírt időpont éppen a születésnapomra esett és bár fiút várt, de lánynévnek az én keresztnevemet választották volna.
Szerencsére végül a férje is csatlakozott hozzánk, mert olyan jól érezte magát a szülésznő által tartott szülésfelkészítésen, hogy megerősödött abban, ott a helye és nem lehetünk “túl sokan”. Így volt igazán teljes a csapat az anya körül és immár mi hárman is együtt találkoztunk, készülődtünk.
Mindig részletesen elmondom a közös szülésfelkészítő alkalmakon a párnak, hogy ki miben tud majd nekik a szülőszobán segíteni, melyik szakembernek mi a szerepe és külön kitérünk arra, hogy az apák mit tudnak tenni a vajúdás és a szülés alatt. A szerelmes szavaknak, a szeretettség érzésének, a gyengéd szeretetteli érintéseknek nagyon fontos szerepük van az oxitocintermelésben, és ezt a férjek fantasztikusan tudják biztosítani – főleg, ha számukra is olyan biztonságos környezetet tudunk teremteni mindehhez, ahol ezt “megengedhetik maguknak”.
Az anya nagyon erősen ragaszkodott a választott segítőihez, a vajúdás alatt kérte, hogy mindannyian érintsük meg, vagy beszéljünk hozzá. Több testhelyzetet is kipróbáltunk, végül a bordásfalba kapaszkodva guggolás bizonyult a leghatékonyabbnak. Meleg muskotályzsályás borogatással segítettem a fájdalom enyhítésében és az apát helyeztem komfortba, őt segítettem megtámaszkodni, leülni, hogy tudja az anya hátát tartani.
A pár csodálatos volt együtt! Az anya hősies kitartással viselte a kontrakciókat és az apa mindenben támogatta őt. A legkedvesebb emlékem az, ahogy a legnehezebb pillanatokban újra és újra felhangzott a kérés: “Puszilgass!”. Nagyon jóleső érzés volt, hogy a megfelelő segítők kiválasztásával megteremthető olyan bensőséges és meghitt atmoszféra a szülőszobán, ahol látni azt, hogy a szeretetteli puszik nem csak a gyermekkori sérülésekre lehetnek gyógyír, hanem egy szerelmes kapcsolatban a vajúdás alatt is csodálatos fájdalomcsillapító hatásuk van. Nem utolsó sorban pedig, ahol a pár “megengedheti magának”, hogy a közöttük megszokott intimitásban kapcsolódjon egymáshoz.
Boti baba a neve jelentéséhez híven igazi kis harcos, hiszen az apukájával és az anyukájával együtt küzdött meg azért, hogy egy előzetes császármetszés után természetes úton szülessen meg és igazán szerencsés, hogy ilyen szerető családba érkezett!
Írta: Nyitrai Eszter pszichológus, dúla
(A szüléstörténetek minden esetben a szülők engedélyével és egyeztetés szerint más nevekkel, vagy név nélkül kerülnek ki az oldalamra.)