“Mikor szülsz? Még van hátra két hónap??? Te jó ég! Úgy nézel ki, mintha már ma is szülhetnél!”
“Húha! Jó nagy baba lesz?!”
“Ejha! Ikrek? Biztosan nem kettő van odabent?”
A kép forrása: dioneer.info
Minden nap! Minden áldott nap vannak olyanok, akik nem érzik e szavak mögött azt a hihetetlenül elbizonytalanító, minősítő, vészjósló, akár félelemkeltő hatást, amit ezekkel egy kismamára terhelnek.
Azt gondolom, az sem mentség, hogy ugyan, csak viccnek / kedveskedésnek / beszélgetésindítónak szánta, nem gondolta komolyan stb.
Igenis gondoljuk komolyan! Fontoljuk meg, mit és hogyan mondunk egy éppen a kisbabáját váró érzékeny állapotban lévő nőnek! Sőt, bárkinek bármikor… A szavaink ereje hatalmas, szuggesztív. Bánjunk velük jól!
Azon túl, hogy a pocak mérete és formája szinte pusztán a genetikán múlik és nem jelzi előre sem a baba nemét, sem a méretét, sem a szülés könnyűségét vagy kimenetelét, ezeknek a rosszul irányzott közléseknek csakis önbizalomromboló hatása lehet! Ugyanígy annak, ha a pocak “túl kicsinek” ítéltetik. Ha eleget mantrázza a környezet, hogy túl nagy, akkor attól kezdhet szorongani egy nő, hogy vajon hogyan fogja tudni kipréselni az óriásbébit, akit ilyen hatalmasra növesztett, a túl kicsi pocak pedig automatikusan teret nyit annak a kétségnek, hogy vajon megfelelően fejlődik-e a magzat.
Tudom, mert ezen a területen dolgozom és riadt szemű kismamák kérdezik tőlem nap, nap után, hogy ugye minden rendben lesz velük és a babájukkal. És ontják a történeteket meggondolatlan kijelentésekről, amiket, aki kimondta, egy másodperc törtrésze alatt már el is felejtett, tova is lendült rajta, de nem így az anyák! Ők ott maradnak kis- vagy nagyhasúnak bélyegezve azzal a rengeteg jelentéstársítással és szorongató bizonytalansággal, amik kötődnek hozzá és nehezen szabadulnak. Meg kell értenünk, hogy ők valóban gyötrődnek ezeken a szavakon! Hosszan, kínzón.
Aztán vannak azok, akiknek végtelenül hálásak a kismamák. Ők örömmel mosolyogva, melegen csak annyit mondanak: “Olyan szép vagy!” vagy “Milyen kedvesen gömbölyödsz!” vagy “Milyen jól áll neked, hogy kismama vagy!”.
Írta: Nyitrai Eszter pszichológus, perinatális szaktanácsadó, dúla